Pszichológia öt percben (1)

2019.02.13

A gyermek pszichológiai fejlődése - 1. rész

Az élet kezdetén I. - a fogantatástól 6 hetes korig

"Másállapot"

Az élet már a születés előtt 9 hónappal kezdetét veszi, de tulajdonképpen akkor, amikor a gyermek megjelenik a szülő gondolatában. A várandóság lélektanilag is sajátos állapot. A gyermeket váró nő irányultsága megváltozik, a külvilágtól a benne végbemenő változások felé fordul. Ezt fellazult tudatállapotnak nevezzük, mely lehetővé teszi az anya ráhangolódását csecsemője szükségleteire. Ez az állapot a szülés után néhány hétig még eltart.

Az anya fantáziálásának adaptív funkciója is van. Az újszülött tulajdonsággal való felruházása segít integrálni a jövevényt az anya lelki háztartásába s a család egészébe. Gondoljunk csak a névválasztásra. Kultúrtörténeti vonatkozása miatt a név jelentéssel bír. A nem várt gyermeknél az anyai fantáziálásnak ez az integráló sajátossága sérül.

A fogantatást megelőző és követő tudatos és tudattalan fantáziák, a szülők elvárásai kihatnak a megszületendő gyermekre. Pl. ha a szülő fiút várt és lánya születik, tudattalan vágyai, a gyermek felé irányuló elvárásai a kislányoknál is meglévő férfias tulajdonságok felerősítésével a nem megfelelő identitás felé terelik a gyermeket.

Winnicot az anyai gondoskodást a "holding" fogalmával jellemzi: ez a csecsemő testi - lelki jól tartása, a szó konkrét és étvitt értelmében. A magzat - anya duálunió a legtökéletesebb egység, amelyre az egyén egész életében visszavágyik.

A magzat készségei és képességei

A magzat bizonyos értelemben már rendelkezik emlékezettel: a zsigeri, cönesztopátiás emlékezés az anya szívhangjára vonatkozik. A magzat az anyával szimbiotikus, pszichoszomatikus egységben él. A magzat kiszolgáltatott az anya testi - lelki állapotának.

A szaglásnak, hallásnak is megtaláljuk a méhen belüli előzményeit. (Ha az újszülöttet anyja hasára teszik, egyedül is megtalálja a mellbimbót, az anya jellegzetes illatanyaga nyomán. A méhen belül halott zene - mese hangjára megnyugszik. stb.)

A magzat hall és a fény felé fordul, simogatást érez.

A terhesség és a szülés, a megszületett gyermek valósága tudatos és tudattalan fantáziákat indít el az anyában, amelyek általában a szüléssel, a saját anyával való kapcsolatával, gyermekkori élményeivel függenek össze.

A szülővé válás olyan esemény, amely az ember életét alapjaiban változtatja meg, s mint ilyen krízisektől sem mentes. Egy új fejlődési szakaszt jelent, az apa és az anya a gyermeki státuszból szülőszerepbe kerül, s a múlt lezárását veszteségélmény kísérheti. Átalakul a partnerkapcsolat. Van benne örömteli, de fenyegető is. "Soha többet nem leszünk ketten" - ez veszteség, de fájdalmak nélkül nincs fejlődés. Ezek a krízisek. Az apa önmagáról alkotott képe biológiai szerepéből adódóan általában lassabban alakul. Az apa "kiszorul valamiből". A szülést követően az anyáknál gyakran depresszív érzések léphetnek fel. Istennel való kapcsolat is átalakul, fontos esély a viszony átfogalmazásához.

Hogyan segíthet?

Segítsen megbirkózni az akadályokkal, segítsen előrevetíteni, elképzelni a jövőt elgondolkodtató kérdésekkel.

Fontos a partner kapcsolat támogatása.

Szintén elengedhetetlen az anya segítése magzatával való intrauterin kapcsolat ápolásában (simogatás, beszélgetés, zenehallgatás, mesélés stb.) .

FOLYTATJUK...