Terápia

Igény szerint terápiát, mentálhigiénés segítő beszélgetést, személyes foglalkozást biztosítunk megbízóink számára.

Fontosnak tartjuk a személyes mentálhigiéné fejlesztését mind az egyén, mind a társadalom életében. 


Mi a mentálhigiéné?

A mentálhigiéné fogalma csak az előző néhány évtizedben került be a közgondolkodásba. Tomcsányi Teodóra így fogalmazta meg ennek népszerűségének okát: 

"Az e század eleji kulcstörténés mintha az ókori bölcseletben már jelen lévő eszmét inkarnálta volna, mely az ember egészét a testi - lelki egység keretében kereste... s amelynek része a demokritoszi lelki nyugalom, a szókratészi belső lelki boldogság, az epikuroszi örömelv, de megjelenik benne a középkor túlvilági lelki üdvössége a (szerzetesi) közösség eszméje vagy a felvilágosodás önmeghatározása is." 

(Tomcsányi Teodóra: A mentálhigiéné jelentésvilága, in Tanakodó, 16.)

A kifejezés magyar nyelvi megfelelője a lelki egészség. Mint a fizikai, testi egészség esetében, itt is nem csak gyógyításról, ápolásról kell beszélni, hanem védelemről és megelőzésről is - ez egyfajta egészségközpontú szemléletmód. 

Elengedhetetlen a lelkileg egészséges személyiség kialakítása. Buda Béla így ír erről: "

A mentálhigiéné nem csupán a pszichés megbetegedések és magatartás-zavarok megelőzése, hanem a lelki egészségvédelem is, mégpedig pozitív értelemben, mindazoknak a folyamatoknak, tevékenységeknek az összessége, amelyek az emberi személyiséget és közösségi kapcsolatot erősebbé, fejlettebbé teszik." 

(Buda Béla: A lélek egészsége - Mentálhigiéné alapkérdései, Budapest, 2003, p. 16)

A lelki egészségért való munkálkodás az egész társadalom központi kérdése: mind a közösség, mind az egyén oldaláról nézve. A mentálisan egészséges csoportnak és egy személynek is nagyobb a teherbíró képessége, jobban meg tud küzdeni a rá háruló nehézségekkel, ellenállóbb a károsító hatásokkal szemben. Egy pozitív életérzéssel járó, belső folyamategyensúlyt élnek meg. Bár vannak problémáik, de a lelkileg egészséges emberek tudnak "elégedettek lenni" - nem sopánkodnak, hogy megint nem jó valami.

Mindezek természetesen igazak a vallásos emberekre is. Nekik is vannak lelki betegségeik, ők is részei ennek a világnak. Téves az a nézet, hogy egy hívő ember nem lehet mentálisan beteg. Számos példát látunk arra, hogy az imádkozó emberek depresszióssá válnak. Antoine Vergote magyarul megjelent könyvének bevezetőjében ezt írja Tomcsányi Teodóra: 

"Az egyénnek nem arra kell törekednie istenkapcsolatában, hogy rejtegesse fogyatékosságait, hanem szándékainak elfogadásával tudomásul kell vennie emberi realitásait. Másrészt lélektani munkával kell újjászerveznie az önmagához és a Másikhoz fűződő kapcsolatot." 

(Vergote, Antoine: Bűntudat és vágy: A vallásos szemlélet és torzulásai, Semmelweis Egyetem - Párbeszéd (Dialógus) Alapítvány, Budapest, 2008, p. 19)